Méltatások PDF Print E-mail
Written by Administrator   
Tuesday, 01 November 2016 16:25

id. Ipó László festőművészről
(1911 március 4- 1991. március 22.)
írta fia, ifj. Ipó László geológus mérnök, az Ipó László Alapítvány alapítója
(1939. január 10- 2014. augusztus 10.)

Március 4- én érkezett közénk és 80 éven át itt volt közöttünk. "Vendégként voltam köztetek"- ahogyan írja egyik versében.
1991 március 22- én teste visszatért az anyagi világ forgatagába, mégis azt mondom: Ő NEM HALT MEG. Robusztus egyénisége, lángoló szelleme és "csupaszív" lelke itt van, csak látni kell, érezni Őt. Önarcképeiről belénk néz határozottan, magabiztosan, tisztán és felemelőn: "Íme az ember". Belénk lát, mert Ő többet látott mint mi. Ő az embert látta és kereste így vagy úgy és megmutatta belső lényünk milyenségeit: az emberét, a népét, és Szülőföldjét, amellyel örök nászra lépett, akárcsak baj- és élettársával, az egyetlen "Madonnával". (...)
Ipó László robusztus és fanatikus életpályája, amely az "ISTENI SZIKRÁBÓL" fakadt, nem volt helyhez, időhöz, térhez kötve. Mint "üstökös"robbant be a Székelyföld szívébe, lelkébe.
Akár egy "Ballada a senki fiáról" Székelyudvarhely és Felsőboldogfalva között talán ott áll az a magányos ház, ahol valamikor a mára már eltünt Czibrefalva állott. Közel a Nagy- Küküllő, a Jézus szíve kápolna, szemben a Budvár és a Csicser, a Rabombánok és a Zámirsah örök székhelyei. Ez az egyedülálló házikó, segítő szomszédok nélkül, félre a világtól, árván és szegényen talán egész életre a legtalálóbb szimbólum marad és szívszorítóan keserű és szomorú a rámért "Sors szimfónia". Igen árván, éhezve, szegényen nyomorogva, ez jutott osztályrészül, ahogyan néha elcsüggedésében meg is fogalmazta ezt: "Számomra nem adatott más gazdagság csak az Istentől kapott tehetségem és ti, a négy gyermekem. Ez minden vagyonom." De id. Ipó László festőművész sorsát legyőzve, szembeszegülve, dacolva csodálatosan gazdag volt és bizarul adakozó...
Isten bőségesen megáldotta, hiszen nem csak a képzőművészetben volt tehetséges, hanem életében ott volt a zene és a hegedű, a hangszerek királynője is, amelynek szerelmese volt. 15 éven át volt elsőhegedűs a székelykeresztúri filharmóniában. Idős korában pedig csdálatos hangú mesterhegedűket faragott, épített, (szám szerint négyet, a négy gyermekének) üvegdarabbal, bicskával." Ruha István hegedűművész is játszott 1999 márciusában az egyik Ipó László hegedűn és azt mondta volt Kolozsváron, a Magyar Állami Opera színpadán, hogy "olyan melegen szól mint amilyen Laci bácsi lelke volt".
"A hegedű mellett vannak sajátosan szép versei, elmélkedései, önvallomásai, melyek szintén említésre méltók.
Ma rá emlékezzünk és ünnepeljük színes nagyságát: a nagy Embert és a nagy Művészt, mely ritkán esik egybe.
Alkotásai maradandók, mert őszintén, istenien emberiek.
Csodáljuk őt és adózzunk emlékének és műveinek, mert aki így szeretett bennünket, az soha meg nem hal...
Áldassék és tisztesség adassék!

 

 

Last Updated on Wednesday, 02 November 2016 13:46
 

© 2019
Joomla! is Free Software released under the GNU General Public License.